Van-e még egy olyan elvetemült és lelkes amatőr fotós, aki hosszú-hosszú ideig képes egyetlen témára fókuszálni? Ha kísérletező kedvében van, akkor biztos. Ilyesmi témákra gondolok, mint vízbe pottyanó gyümölcs, vagy épp jégtáblák. Nos az elmúlt két napban velem mindkettő megesett.
Kedden nem volt túl szép az idő, borús, színtelen, hideg téli nap volt, semmi kedvem nem volt kimozdulni. Tipikusan az a nap, amikor azon töri az ember a fejét, hogyan is élje túl ezt a maradék kis időt a télből, amíg a tavasz megérkezik. Az egészség megőrzése is fontos tényező ilyenkor: sok folyadék, és még több C-vitamin - én erre esküszöm. Valahogy így:
Szóval fogtam a gépet, meg az állványt, meg egy tál vizet, és beleejtettem a citromkarikát. Kibírtam, hogy ne állítsam sorozatfelvételre a gépet, így nagyobb volt a kihívás, és tovább is tartott a dolog, egész délután nem unatkoztam... Aztán miután jól összevizeztem mindent, abbahagytam a játékot, de biztos hogy tovább fogom még tökéletesíteni a technikát. Kipróbálom koktélos pohárral, vagy esetleg jéggel.
Ha már itt tartunk... Szerdára végre megérkezett a napsütés. Fény, és színek, arra csábítottak, hogy nekiinduljak, Lensbaby-vel felszerelkezve, kedvenc helyeimre a városban - ahhoz túl hideg volt, hogy messzebb menjek, de így is találtam érdekes dolgokat. Azért kis hiba csúszott a számításaimba, megint nem vittem kesztyűt, és másfél óra után már mozdítani sem bírtam az ujjaimat. Sose próbáljatok télen kesztyű nélkül Lensbaby-vel fotózni! Mert szinte lehetetlen. Fagyott ujjakkal élességet állítani, összenyomva tartani, elforgatni... De hát mit tehettem volna, zajlik az élet, zajlik a jég, és olyan gyönyörű volt, ahogy csillogott a napfény.
Szépséges jégvilág!!
De ettől még ugyanúgy, türelmetlenül várom a tavaszt!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése