Get closer, Baby!

Az ember elkezd egy kis kompakt géppel fényképezni, nem nagyon tudja mit csinál, de lassan ráérez az ízére, megtanulja a kompozíciós szabályokat, de sajnos a képek így is hol zajosak, hol homályosak, és nagyítani is képtelenség, mert ahhoz nem elég élesek.

Kinek ne fordulna meg ilyenkor a fejében, hogy bárcsak lenne egy olyan gépem, ami tűéles képet készít!

Még nem volt meg a DSLR-em, amikor már fotós könyvekből tanultam a működését, a szakkifejezéseket, a különböző technikákat, és nem sokkal később valóban tűéles képekkel büszkélkedhettem, amik nagy méretű nyomtatásban is megállják a helyüket.

Ezek után mégis furcsa volt azt érezni, hogy hiába tűéles az a kép, hiába a megfelelő kompozíció, hiába a magával ragadó téma - mindez kevés. És unalmas.

Mikor megláttam a Lensbaby-t, azonnal tudtam, hogy ez kell nekem! Már a mottója is, mintha csak nekem üzent volna: "See in a new way!" Miután végignéztem a képgalériákat, hogy megtudjam, miről is szól ez az egész, megtudtam, hogy nem csak egy egyszerű objektívről van szó. A kreatív szabadság új szintjét fedezheti fel aki kipróbálja, újabb és újabb lehetőségek, és perspektívák, de engem mégis az álomszerű képi világ fogott meg, ami az elmosódott részeknek köszönhető.

Miután befejeztem a kis kitérőmet a HDR és a digitális retus világában, a téli szürkeségben újra valami különlegesre, valami újdonságra vágytam. 

Lensbaby-mre pillantva újra felcsillant a szemem. Új objektívre nem telik, de olcsóbb köztes megoldásként a meglévő felszerelésemet még bővíthetem. Így tettem szert a Lensbaby +4 + 10 dioptriás makro- előtét lencséire, amikkel már első alkalommal mesés képeket készítettem - 3 cm-es távolságból!

Nem volt egyszerű, hiszen a tárgyhoz közelítve csak egy nagyon kis tartományban válik élessé a kép, rekesztől függően, néha nagyon kicsi részen, a kép többi részén pedig a már megszokott lágy elmosódás. A rózsaszínű virágokat fényképezve, ez bájos, és romantikus képeket eredményezett, ennek pedig külön örültem! És alig várom, hogy a kertben is nyíljanak a virágok, hogy természetes fényben is kipróbálhassam!

Ui.: most már úgy gondolom, nem kell egy képnek tűélesnek lennie, hogy esztétikus és magával ragadó legyen.

Jéggel és citrommal!

Van-e még egy olyan elvetemült és lelkes amatőr fotós, aki hosszú-hosszú ideig képes egyetlen témára fókuszálni? Ha kísérletező kedvében van, akkor biztos. Ilyesmi témákra gondolok, mint vízbe pottyanó gyümölcs, vagy épp jégtáblák. Nos az elmúlt két napban velem mindkettő megesett.

Kedden nem volt túl szép az idő, borús, színtelen, hideg téli nap volt, semmi kedvem nem volt kimozdulni. Tipikusan az a nap, amikor azon töri az ember a fejét, hogyan is élje túl ezt a maradék kis időt a télből, amíg a tavasz megérkezik. Az egészség megőrzése is fontos tényező ilyenkor: sok folyadék, és még több C-vitamin - én erre esküszöm. Valahogy így:

Szóval fogtam a gépet, meg az állványt, meg egy tál vizet, és beleejtettem a citromkarikát. Kibírtam, hogy ne állítsam sorozatfelvételre a gépet, így nagyobb volt a kihívás, és tovább is tartott a dolog, egész délután nem unatkoztam... Aztán miután jól összevizeztem mindent, abbahagytam a játékot, de biztos hogy tovább fogom még tökéletesíteni a technikát. Kipróbálom  koktélos pohárral, vagy esetleg jéggel.

Ha már itt tartunk... Szerdára végre megérkezett a napsütés. Fény, és színek, arra csábítottak, hogy nekiinduljak, Lensbaby-vel felszerelkezve, kedvenc helyeimre a városban - ahhoz túl hideg volt, hogy messzebb menjek, de így is találtam érdekes dolgokat. Azért kis hiba csúszott a számításaimba, megint nem vittem kesztyűt, és másfél óra  után már mozdítani sem bírtam az ujjaimat. Sose próbáljatok télen kesztyű nélkül Lensbaby-vel fotózni! Mert szinte lehetetlen. Fagyott ujjakkal élességet állítani, összenyomva tartani, elforgatni... De hát mit tehettem volna, zajlik az élet, zajlik a jég, és olyan gyönyörű volt, ahogy csillogott a napfény. 

Szépséges jégvilág!!

De ettől még ugyanúgy, türelmetlenül várom a tavaszt!!